Járod az utcát, kutatod és követed a jeleket
Keresed a tieid, hordod a hajakat a szíveket
Rád néz valaki, de ő nem az akin látszik
Tudja nem tud valamit
Hogy félrevezessen átver és alakít valakit
Ordít rád, de úgy sem ért,
A mi generációnk többet élt
Nem kell nekünk bölcsesség
Az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
Ha együtt lépünk megdobban
Az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
A valóság szólt a képzelethez.
Járod az utcát, hajtod az ismert helyeket
Ugyanaz az ajtó, mégis bevered a fejedet
Játszik a zenekarod nézed a kirakatot lenne valaki
De most még nem akarod
Hunyd le a szemed és változtasd meg az alakod
Ordít rád, de úgy sem ért,
A mi generációnk többet élt
Nem kell nekünk bölcsesség
Az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
Ha együtt lépünk megdobban
Az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
A valóság szólt a képzelethez.
Ordít rád, de úgy sem ért,
A mi generációnk többet élt
Nem kell nekünk bölcsesség
Az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
Ha együtt lépünk megdobban
Az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
A valóság szólt a képzelethez.
Ordít rád, de úgy sem ért,
A mi generációnk többet élt
Nem kell nekünk bölcsesség
Az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
Ha együtt lépünk megdobban
Az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
A valóság szólt a képzelethez.
Writer(s): Szabolcs Papp
Lyrics powered by www.musixmatch.com