Vasgyár a neve a helynek,
Vasgyár, ahol fölneveltek,
Vasgyár, ahol engem mindenki ismer.
Néhány pohár sör mellett
Oldódtak föl csak a lelkek,
Aztán egymást verték, egymást ütötték.
Így emlékszem.
Völgyeket ölelõ óriás hegyek.
Ne hagyjátok, hogy szomorú legyek,
Fújjátok el, a ködöt és a bánatot.
Kívánom légy boldog újra,
Szemeidben könny ne csillogjon sohasem, sohasem.
Apa és fia merjen remélni,
S ne féljen reggel felébredni sohasem, sohasem.
Én vagyok, én vagyok te érted,
S te vagy, te vagy én értem,
Egymás nélkül nincs megoldás.
Felszisszenünk újra van erõnk még.
S ha van, mond testvér mond vajon meddig elég?
Ki nyújtja kezét, hogy segítsen rajtunk.
Writer(s): Attila Pataky, Istvan Alapi
Lyrics powered by www.musixmatch.com