Erdő mélyén kis virág áll magányosan
Nem látta még napsugár, vár oly bánatosan
Nem látott napot még sosem
De a fák mesélték már hogy milyen
Szeméből árad, árad a fény
S ha eljön az este, nyugodni tér
De jó nektek büszke fák, ti mindent láthattok:
Napot, felhőt, szivárványt, esti csillagot.
A sok szépből nemkem is hagyjatok,
Itt lenn a sötétben sápadt vagyok
Az életem rövid már: hervadok
It lent a sötétben meghalok
Hűvös szellő fujdogál, lágy esőt szitál
A kis virág sirdogál - nincs reménye már
De álmában feljön a nap, szórja-szórja a sugarakat,
A fák olyan kicsik, mint ő, és köztük sok szép-szép virág nő
De álmában feljön a nap szórja-szórja a sugarakat,
A fák olyan kicsik, mint ő, és köztük sok szép-szép virág nő